Az első lószerszámok
 Az első lovasok nem igen szólhattak bele, hogy hátasuk merre ment, de valahogy uralni szerették volna őket.
Az első lószerszámok tanúsága szerint a lovasok felfedezték, hogyha úrrá lesznek a ló lején, a többi része követni fogja azt. Korabeli egyszerű kantárok- az orr köré vetett ínszalag vagy az alsó állkapocsra hurkolt nyersbőr – kerültek elő a Fekete-tenger körüli ásatásakból.
Miután megzabolázta a lovat, az emberiség előtt kinyílt a világ, megindult a népvándorlás a Közel-Kelet déli, termékeny vidékei felé. A második évezred közepe a lovakat Hellász-, Egyiptom- és Mezopotámia-, továbbá Kína- szerte már a kétkerekű szekerek elé fogva találta. A Közel-Keleten az emberek lóháton is közlekedtek. A lovaglás kezdett új értelmet kapni, mivel egyaránt bevált a háborúkban és a vadászatban.
Ahogy a lóhoz fűződő viszonyunk egyre kifinomultabbá vált, úgy fejlődtek a lószerszámok is. A kínaiak nevéhez fűződik a kengyel és a patkó feltalálása. Néhány a legrégebbi Kr.e. 1500 körül alkotott valódi zablák közül a Közel-Keleten került elő.