A fajták kialakulása
Más háziállatokhoz hasonlóan, ahogy az emberek kezdték megérteni a lótenyésztés tudományát, a lovaknál is megkezdődött a jól elkülöníthető típusok kialakulása. A klíma, a talajtípus, a domborzat és a ló által végzendő munka jellege mind befolyásolta, hogy a világ különböző részein milyen fajták alakultak ki.
A 4. és 5. században különböző ázsiai törzsek törtek be sztyeppéken tenyésztett lovaikon Ázsia nyugati részeire, és hamarosan szembetalálták magukat a sivatagi törzsekkel és azok forróvérű arab lovaival.
Ezek az állatok sivatagi körülmények között is kiválóan alkalmasak voltak hosszú távolságok megtételére. Hihetetlen állóképességük volt, gyorsak és fürgék voltak, amihez szépség és érzékenység társult.
A középkorban az európai települések terjeszkedésével szükség volt egy olyan masszív és erős lóra, amely képes volt a teljes vértbe öltözött lovagot és a saját ló páncélját is hordozni. Méretük miatt e lovakat különösen készségesnek kellett tenyészteni. Az Európa hidegebb vidékeiről származó nehéz, hidegvérű lovat tehát valódi szelíd óriásnak tenyésztették, így hátán nyugodtan és biztonságosan indulhattak harcba a lovagok.
A 15. században a lovas katonáknak a tűzfegyverek működtetéséhez le kellett mondaniuk a nehéz páncélzatukról. A katonák szállításához nem volt többé szükség a régebbi nehéz lovakra, így az európai lótenyésztők kisebb és fürgébb csatalovakat tenyésztettek.