Lipicai
2007.05.08. 16:53
A lipicai fajtának nagy kosfeje van, amely azonban nem burkolt.
Az 1800-as évek elején a Lipicán kialakult ménes sem tudta magát távol tartani az előző évszázadok kiemelkedő tenyészhatású fajtájától az arabtól. A Siglavy törzsből származó arab mén bekerült a fajtába és Siglavy Capriola néven máig virágzó geneológiai vonalat alapított. Időközben kiegészült a lipicai törzs az Incitató és a Tulipan geneológiai vonalakkal. A világon ezt a 8 vonalát ismerik el a fajtának. Az évszázadok viharaiban a ménes nem mindig folytathatta kívánatos, nyugodalmas életét. A háborúkban előforduló idegen kézre jutás félelme miatt a ménes többször kényszerült menekülésre. Többnyire Magyarországra 1809-1815 között 6 évet élt a ménes Mezőhegyesen. Az 1815-ös visszavonuláskor Mezőhegyesen maradtak az alkatban, tömegben meglévő pluszvariánsok. Mezőhegyesről 1873-ban költözik a lipicai fajtájú ménes Fogarasra, majd 1912 után Fogarasról is Bábolnára kerül. Az 1950-es évektől - először csikóévjáratokkal - indult meg a lipicai fajtájú lovak Bükk hegységbe telepítése. A csikókat 1959-ben követte az egész ménes. Évszázados kitérő után a fajta kialakulásához hasonló talaj és éghajlati körülmények közé tért vissza. A barokk stílus klasszikus képviselője. Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű fajta. Kemény, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Mozgása egyedülálló, ami ruganyosságában, akciósságban jut kifejezésre. Impozáns megjelenésű és mozgású lófajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló. Igáslóként is megállja a helyét. A spanyol iskolában tradicionális lófajta. Különleges értéke, hogy 400 éve fajtatisztán tenyésztik. Az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. E tulajdonságain a lipicai lovat tenyésztők világszövetsége erősen tovább őrködik.
|