A ló évszázadokig sztyeppei állatként élt a szabadban. Csapatosan(ménesben) élt, ami biztonságot és védelmet adott. Ősi tulajdonságai közül a mai napig sokat megőrzött. A lovak nem szeretnek egyedül lenni, szeretik fajtársaik társaságát, könnyen és szívesen ismerkednek velük. Kifejező testbeszédük, szaglásuk és különböző hangok segítségével kommunikálnak egymással. Ha majd egyszer kilovagolsz és egy karám mellett ügetsz el, biztosan észre fogod venni, hogy a lovad szívesen megállna és kis eszmecserére a többi lóval. A ménesen belül szigorú rangsor van, amit nem éppen a legfinomabb eszközökkel védenek meg a lovak. A főnöké mindig az utolsó szó, mindig őt követik a többiek, szabaddá teszik számára az élelem és az itató felé vezető utat, és fenntartják számára a legjobb helyet az árnyékban. A vezér azonban nemcsak parancsolgat, hanem fontos, megerőltető munkát is végez: mindig ébernek kell lennie, ha fenyegető veszély leselkedne, a közelben. Neki kell döntenie, hova meneküljenek. „Védőszárnyai” alatt a többiek biztonságban érezhetik magukat, vakon megbíznak benne. Ha nincsen ménes, neked kell átvenned a főnök szerepét. Ha ezt megteszed, a lovad megbízik majd benned és tisztelni fog. Ahhoz, hogy jó főnöke legyél, meg kell tanulnod a lovak nyelvén beszélni. Ehhez bátorság és azonnali cselekvés, józan ész és tapasztalat kell. Ne aggódj, biztosan sikerülni fog! |