A Sable-szigeti ló élőhelye a kanadai Új-Skócia félszigetétől 160 km-re keletre az Atlanti óceánban keskenyen és hosszan elterülő kis szigeten található. a sziget híres arról, hogy rengetegen hajótörést szenvedtek ott, de arra nincs bizonyíték, hogy ezek a lovak is így kerültek volna a szigetre. Az viszont biztos, hogy ezek a lovak a Franciaországból az 1600-as években odaszállított fríz és andalúz lovak leszármazottai. Sable-sziget, amely távol a szárazföldtől teljesen elszigetelten fekszik az óceánban, a vadlovairól híres.
E lovak, melyeket marmagasságuktól függetlenül nem a póninak, hanem lónak tartanak, nagyon jól alkalmazkodtak a sziget szélsőséges éghajlati körülményeihez. A sziget törvényei szerint e vadlovak 1961 óta védett állatok.
A Sable-szigeti ló küllemében a vadlovakra jellemző primitív megjelenést mutatja. Marmagassága 140 cm körül van. Későn érő fajta, de akár 30 évig is  elél. a Kancák tömege átlagosan 300 Kg, a méneké 360 Kg. Minden színben előfordulnak,vannak palominó és fekete egyedek is, de az állomány több mint fele sötétpej színű, és általában jegytelen. Feje nem mondható szépnek de jellegzetes: nagy,háta rövid. Lábai erősek,rövidek. Patái kicsik,kemények,szabályosak, soha nem patkolják őket. A végtagok és a paták erőssége lehetővé teszi, hogy még nehéz terepen is biztos lábakkal közlekedjenek. Szőrüket télen hosszúra és vastagra növesztik, hogy megvédjék magukat a szigeten uralkodó dermesztő hideg ellen. Sörényük és farkuk is dús, hosszú, különösen igaz ez a ménekre. Ez is jelentős védelmet nyújt a hideg ellen.Málhás és hátas lóként használják, már amelyiket egyáltalán befogják.